2015. augusztus 19.

then and now

Anno 2012-ben létrehoztam ezt a blogot Betty's fashion néven. Az első bejegyzéseim között rengeteg olyan található, amik láttán most 3 évvel később fogom a fejem. Kezdetben, ahogy a név is jelzi a divattal kapcsolatos dolgokról írtam, akartam írni. A napokban visszanéztem a bejegyzéseimet és megtaláltam az első logó próbálkozásaimat is. Gondoltam összeszedem hogyan is fejlődött a blogom a kezdetektől a jelenig.

Íme legeslegelső próbálkozás, amit paint-tel szerkesztgettem össze. Nagyon alap, nagyon pixeles és nem is igazán értem, hogy gondolhattam komolyan, de a lényeg, hogy utána a jó úton haladtam tovább.


A következő már abszolút egy jobban átgondolt logó volt, amit szintén paint-tel csináltam. A blog egy letisztult stílust kapott vele, amit azóta is őrzök. Szerettem, mert tényleg sokat foglalkoztam vele, hogy egyedi lehessen és közben profi hatást keltsen.


Gondoltam tovább fejlesztem még egy kicsit, mert ez nem elég jó. Hogyan is lehetne még egyedibbé és személyesebbé varázsolni? A válasz egyszerű: hozzá egy alkotást. 


Többféle profilt rajzoltam és a végén emellett döntöttem. A kész illusztrációt beszkenneltem és paint-tel (PAINT!!!) pixelről pixelre átrajzoltam. Azt hiszem nem kell részleteznem, hogy mennyire, de mennyire volt aprólékos munka. A végeredményért azonban megérte szenvednem, mert eléggé sokáig volt a blog logója, fejléce:



Teltek a hónapok és az évek és én egyre inkább rájöttem, hogy mit is szeretnék elérni az életem során. Változtak az emberek körülöttem és a céljaim is átalakultak. A divat iránti érdeklődésem ugyanúgy megmaradt, de már nem volt kedvem csak ebben a témában írni. Több időt fektettem a rajzolásra, ami boldoggá tett, valamint újabb szenvedélyem lett, a sminkelés is. Valamint megkedveltem az írást is, amit később komolyabban tanultam is. Szóval azt kell, hogy mondjam jó néhány új hobbival gyarapodott a tárházam, amit a blogomba is beleépítettem. Az új tartalmakhoz kellett egy új logó is, tehát elkezdtem megtervezni, amivel egy új név is járt. Itt már nem a paint segítségével hoztam létre, hanem egy magasabb szintre fejlődve digitális rajzpadot használtam. 
Kétféle verziót készítettem el, de végül a másodikat választottam, ahogy az a blogra lépve egyből látható:





Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, hiszen most hatalmas változások előtt állok, de egy biztos(!): A blogom mindig az a hely marad, ahol megoszthatom a gondolataimat, a stílusomat, az alkotásaimat veletek, akiktől a pozitív visszajelzéseket kapom és ez az, ami hatalmas erővel bír a fejlődésem útján.

Köszönöm!


Kövess a facebook-on, ahol mindig friss információkat tudhatsz meg, vagy keress meg az Instagramon ( @littledotte néven ), ahol a legtöbbet vagyok aktív :)










2015. augusztus 17.

Me as a pin up girl

Nincsenek véletlenek!

Jó néhányszor megtapasztaltam már, hogy okkal történik minden, csak hát ezt nem tudjuk előre, de gondolom nem csak én jártam már így. Két évvel ezelőtt jelentkeztem a Szegedi Tudományegyetemre felsőoktatási szakképzésre. Először rendezvényszervezést szerettem volna tanulni, de ahhoz kellett volna egy felsőfokú érettségi, ami nekem nincs, úgyhogy mást kerestem helyette. Megtaláltam a kommunikáció és médiát, aminek két szakiránya van, a kommunikátor és a moderátor. Rákerestem ezekre, hogy kik is ők és arra jutottam, hogy a moderátor az, aki a kamera mögött van és irányít. Hát ez nekem jó lesz, jelentkeztem. Később a tanév során kiderült, hogy a moderátor nem a kamera mögött, hanem előtt van... Amikor ezt megtudtam kicsit megijedtem, de a két éves képzés utolsó fele gyakorlat volt, amit én a hódmezővásárhelyi televíziónál töltöttem. 560 órát kellett ledolgoznom és természetesen kötelező feladataim is voltak, amiket a gyakorlat végére a szakdolgozattal együtt le kellett adnom. Ezalatt a három hónap alatt nagyon megszerettem ezt a szakmát, annak ellenére, hogy eleinte tartottam a kamera előtti szerepléstől. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a VTV- nél nagyon jó gyakorlatvezetőm volt, aki megtanított nekem rengeteg trükköt a hírszerkesztés és a riporterkedés terén. A szuper tévés csapatnak köszönhetem többek között, hogy szerepelhettem egy reklámban. Ez a reklám mától látható lesz a vásárhelyi televízióban, ezért végre én is megoszthatom veletek. :)

Néhány szó a reklámról:

Egy pin up lányt alakítok, aki elszeretné adni a házát. A pin up stílusra jellemző a sok piros, a pöttyös, a túlzás és a tökéletesség, valamint persze egy csipetnyi pimaszság is. Szóval a karakterem elkezdni rendbe szedni a házat, azaz lenyírja a füvet, majd szépen meglocsolja, még a fának a fa leveleit is lepermetezi vízzel, hogy azok is tökéletesek legyenek. A muskátli szirmait befesti még pirosabbra a körömlakkjával. Lufikkal díszíti a teraszt, amiket alaposan leporol. Az ablakot is lemossa, nehogy koszos maradjon, majd végül a kerti törpéjére kiakaszt egy táblát "Ez a ház eladó" felirattal és várja egy limonádé társaságában a lelkes vevőket. Miközben készülődik egy madárka nézi, hogy mit művel és fogja a fejét, hiszen nem így kell eladni egy házat. A pin up lány szerencséjére tudja a megoldást, amit a fülébe súg és így a lány már tudja hogyan adja el a házát.

Képek a forgatásról:

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a nagy csoport képről a gyakorlatvezetőm, Ramóna hiányzik, de a jobb alsó sarokban ő is ott van!!

És a reklám!!!

video


A jobb minőségért  KATT IDE! :)


U.i.: Köszönöm a csapatnak a kalandokat!!

...és Amelie-t :D







2015. július 11.

Lehull a lepel

Ahogyan a legutóbbi bejegyzésben említettem, a héten ismét festettem, azonban mivel meglepetés volt a párom születésnapjára nem akartam korábban közzétenni, nehogy véletlenül meglássa.

A mai napon végre lehull a lepel, hiszen ma van a szülinapja! :)

A szokásos módon pár szóban összefoglalom a festés menetét és mivoltját:
A témaválasztás nem ment olyan könnyedén, mint azt először gondoltam... ugyanis rengeteg lehetőség közül kellett megtalálnom azt az egyet, ami tökéletes lesz. Két évvel ezelőtt rátaláltam arra a sorozatra (Doctor Who), amire most bizton mondhatom, hogy egyik kedvenc sorozatunk. Így, hogy meg volt a tematika elkezdtem, keresgélni, hogy mit festhetnék le?

Első pillanattól tudtam, hogy az univerzumot mindenképpen meg szeretném örökíteni, hiszen legszívesebben a csillagokat is lehoznám Dávidnak, ahogyan ezt ő is megtenné értem. Sajnálatos módon fizikailag erre nem vagyok képes, de mégis van egy mód és ez a festés.

Mikor rátaláltam a képre egyből tudtam, hogy ez lesz az, amit meg fogok festeni. Nem szégyellem, hogy az ötlet nem teljesen az én fejemből pattant ki, mivel még kezdő vagyok a festésben és a tökéletesre törekedtem! Íme, a kép, ami az ötletet adta:

kép forrása: weheartit.com

Festékeket elő, vásznat fel és festés!


Amikor nagyban alkotok, akkor legtöbbször akríl festéket használok- ennek az oka, hogy csak akríl és vízfestékem van (még) :D 

Annyira fel voltam villanyozva, hogy egy délelőtt alatt kész is voltam a festménnyel. Egyáltalán nem kapkodtam, mert mint mondtam a tökéletesre törekedtem. A legnagyobb kihívást az univerzum után a csiga lépcső jelentette... A végeredmény úgy gondolom, hogy önmagáért beszél.

Egyszerű fekete kerettel vált végül késszé és eddigi munkáim közül a második mesterművemmé! (büszke fej)




Ha tetszett, amit olvastál, illetve érdekel, hogy mi lesz a következő alkotásom, akkor Látogass el a facebook oldalamra és légy rendszeres követője a blogomnak*



2015. július 7.

started a new project

Ma reggel újra festettem. Az eredményre azonban még várni kell, mivel meglepetés lesz a páromnak szülinapjára, addig meg még van pár nap. 

Mégis szerettem volna megosztani ezt a(z)- ekkor még tiszta- csendéletet. Kedvelem az ilyen képeket. De ígérem megéri kivárni a kész festmény :)




Ha érdekel, hogy mi lesz a következő alkotásom, akkor Látogass el a facebook oldalamra és légy rendszeres követője a blogomnak*



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...